Category: háború

Direkt Akció

  • A háború ellen

    A háború ellen – minden eszközzel! (2022)

    A háború sok szörnyűsége közül az egyik, hogy radikálisan lecsökkenti a választási lehetőségeinket. És minden döntésünk az életünkbe kerülhet.

    Osztálytársadalomban élünk, osztályviszonyaink döntő mértékben meghatározzák életünket. Az osztályok közötti átjárhatóság a kapitalista centrumból távolodva egyre csökken – aki szegénynek, átlagos jövedelmű családba születik, az az esetek túlnyomó többségében sohasem fog az uralkodó osztályba kerülni. Ha olyan szerencsés, mint mi, hogy a centrum perifériáján élhet, akkor van némi lehetősége megválasztani lakhelyét, családi hátterétől függően választhat megélhetési típust, és megtagadhatja a legmegnyomorítóbb munkákat.

    De a háborúban beszűkülnek a választási lehetőségek. Kijevben vagy Harkivban, főleg a katonaköteles korú férfiak, nem sok lehetőségből válogathatnak. De a nők, gyerekek, idősek kilátásai sem biztatóak. Elképzelhetetlen nyomor a bombák robbanása között, vagy menekülés az ismeretlenbe; földönfutóvá válni. Gyerekekkel, kutyával, idős hozzátartozóval.

    február. Elnyomóink és kizsákmányolóink újra háborút küldtek ránk. A mi szempontunkból teljesen közömbös, hogy melyik tőkés csoportnak mi az érdeke, hogy melyik imperialista hatalomnak milyen geopolitikai céljai vannak. Az ukrajnai háborúban az orosz tőke védi megmaradt területeit, de nekünk nincs se velük, se bármelyik másik tőkés birodalommal semmiféle közös érdekünk. Ez a háború is az uralkodó osztály háborúja ellenünk.

    Minden eszközzel küzdenünk kell a háború ellen! Mit tehetünk?

    Még nem hullanak ránk a bombák, még nem kényszerítenek minket hadba vonulásra, még viszonylag szabadon beszélhetünk. Minden lehetséges helyen tiltakozzunk a háború ellen! Plakátoknak, matricáknak, graffitiknek kell elborítani az utcákat, leleplezve a háborúzó hatalmak valódi szándékait, és a háborús uszítás hazugságait. A háború a kapitalizmus terméke: magát a rendszert kell a vádlottak padjára ültetni!

    Nem kell a Nyugat és a Kelet közül választani: a kapitalista világrendszer terméke a nyugati centrum és a keleti periféria egyaránt. Ugyanakkor a tény tény marad: 2022 tavaszán az orosz hadsereg ontja az ukrajnai proletárok vérét. Ezért a tiltakozás is elsősorban az orosz birodalom ellen irányul – amennyiben van lehetőség árnyaltan fogalmazni, akkor természetesen minden birodalom, minden állam és minden hadsereg elítélendő.

    A háborúellenes tiltakozásnak számtalan lehetősége van, az iskolai, munkahelyi, családi beszélgetéseken és a közösségi média platformjain át az utcai tüntetésekig.

    A menekültek fizikai segítése – személyesen vagy anyagilag – mindnyájunk kötelessége: ez alapvető osztályszolidaritás, és a fasizálódó európai államok idegenellenes uszításának aktív tagadása.

    De az Ukrajnában és Oroszországban élőknek egészen mások a lehetőségeik. Az egyre durvább putyini diktatúra nem tűri a tiltakozást. Ukrajnában még kevesebb választási lehetőség van: a puszta túlélésért is küzdeni kell – a romok eltakarításával, a sebesültek, ellátásra szorulók segítésével. Nagyon nehéz kimaradni a háborús őrületből, hiszen hogyan lehet elválasztani az ukrán állam védelmétől a puszta önvédelmet? Senkinek sem kívánjuk, hogy ilyen helyzetbe kerüljön: ezért is harcoljunk a háború ellen!

    Az orosz csapatok által megszállt területen sok ezren mennek ki fegyvertelenül tüntetni a megszállók ellen: bátorságuk példamutató.

    A háborúnak azonnal véget kell vetni! Szembe kell szállni minden háborús uszítással! Küzdeni kell a militarizmus és minden háborús ideológia ellen, legyen az nacionalista, vallási vagy rasszista propaganda. És legfőképpen: meg kell haladnunk a bolygót elpusztító, háborúkat kirobbantó kapitalista civilizációt.

  • Az orosz imperializmus

    (ENG below)

    Az orosz imperializmus

    Oroszország háromszáz éven át, a 18. század kezdete óta a világpolitika meghatározó szereplője volt. Az orosz uralkodó osztály, az orosz elit gondolkodásában ez a történelmi szerep meghatározó jelentőségű. De a világ és a politikai és gazdasági szereplők helyzete változik.

    A kapitalizmus a 20. század végére maga alá gyűrte az egész világot. Ma már a tőke törvényei diktálnak mindenhol. A kapitalista világrendszer pedig úgy van felépítve, hogy van centruma, és vannak perifériái. A kettő között pedig egy széles félperifériás zóna terül el. Ilyen félperiféria Kelet-Európa is, Csehországtól és Albániától egészen Oroszországig.

    Oroszország a 20. században a modernizáló államkapitalizmus („államszocializmus”) idején évtizedekig az egyik legfontosabb ipari és katonai nagyhatalom volt, de ez nem változtatta meg a centrum szerepét. A világkapitalizmus hegemón szereplője továbbra is az USA maradt.

    A kapitalista világrendszer centrumában mindig van egy hegemón szereplő. Ez a hegemón hatalom Hollandia, majd a Brit birodalom után a 20. század első felétől az USA. Az USA szerepét egy-két évtizedes távlatban senki sem fogja tudni megingatni – még Kína sem. A technikai és tudományos fejlesztés többsége ma is a centrumban születik, az USA költ legtöbbet hadseregre – a hegemón szerepet katonailag is igazolni kell -, az USA gazdasági vagy politikai folyamatai az egész világra hatással vannak.

    A kapitalista periféria időnként kihívásokat intéz a centrumhoz, de ez a kihívás nagyon ritkán jelent antikapitalista, rendszerszintű alternatívát. A 21. századi Oroszország elégedetlen a félperifériás szereppel, ezért törekszik gazdasági, politikai és katonai jelentőségét növelni. A tőke világrendjének azonban megvannak a szigorú törvényei. Semelyik tőkés csoport, így az oroszországi tőke sem kaphat tényleges súlyánál nagyobb szerepet, ezt azonban az oroszországi elit nem képes belátni. Hiába tanítottak nekik „marxizmust”, nem fogadják el a kapitalista világrendszer törvényeit. Ezért 2022-ben évtizedek óta nem látott nagyságú katonai műveletbe kezdtek: megtámadták Ukrajnát. Még ha katonailag győzhetnek is, a megszállt területet nem fogják tudni pacifikálni. Nem szövetséges, hanem egy ellenséges ország lesz a szomszédjuk a következő évtizedekben. A nemzetközi gazdasági bojkott miatt a technikai versenyben is le fognak maradni. A teljes gazdasági összeomlás sem elképzelhetetlen, és az is könnyen lehet, hogy a birodalmi, imperialista politikát újrateremtő Putyin elnök hatalma is véget ér belátható időn belül.

    De ha úgy győznének is, hogy az ukrajnai lakosság felszabadítóként üdvözli őket, és sikerülne stabilizálni nagyhatalmi szerepüket, a kelet-európai kizsákmányolt osztály azzal sem nyerne semmit. Az amerikai hegemóniát megkérdőjelező másodosztályú nagyhatalmak semmiféle emberi, humanista alternatívát nem képviselnek.

    Az oroszországi uralkodó osztály teljesen értelmetlenül ontja ki sok ezer proletár vérét. A hadi beszállítók ezen a háborún is mesés vagyonokat keresnek, de ennek mi, alul lévők, fizetésből élők fizetjük meg az árát. Nemcsak Ukrajnában és Oroszországban, hanem egész Európában. 

    Russian imperialism

    For three hundred years, since the beginning of the 18th century, Russia has been a dominant player in world politics. In the minds of the Russian ruling class, the Russian elite, this historical role is of decisive importance. But the situation of the world and political and economic actors is changing.

    By the end of the 20th century, capitalism had conquered the entire world. Today, the laws of capital dictate everywhere. The capitalist world system is structured in such a way that it has a center and peripheries. Between the two lies a wide semi-periphery zone. Eastern Europe is one such semi-periphery, from the Czech Republic and Albania to Russia.

    In the 20th century, during the period of modernizing state capitalism (“state socialism”), Russia was one of the most important industrial and military powers for decades, but this did not change the role of the center. The hegemonic actor of world capitalism continued to be the USA.

    There is always a hegemonic actor at the center of the capitalist world system.  This hegemonic power was the Netherlands, then the British Empire, then finally the USA from the first half of the 20th century. No one will be able to shake the role of the USA in a decade or two – not even China. The majority of technical and scientific development still occurs in the center, the USA spends the most on the army – the hegemonic role must also be justified militarily –, the economic or political processes of the USA affect the entire world.

    The capitalist periphery occasionally challenges the center, but this challenge very rarely represents an anti-capitalist, systemic alternative. 21st-century Russia is dissatisfied with its semi-peripheral role, which is why it strives to increase its economic, political and military significance. However, the world order of capital has its strict laws. No capitalist group, including Russian capital, can be given a role greater than its actual weight, but the Russian elite is unable to see this. Despite being taught “Marxism,” they do not accept the laws of the capitalist world system. That is why in 2022 they launched a military operation of a magnitude not seen in decades: they invaded Ukraine. Even if they could win militarily, they would not be able to pacify the occupied territory. Their neighbor in the coming decades will not be an ally, but an enemy country. Due to the international economic boycott, they will also fall behind in the technical competition. A complete economic collapse is not unthinkable, and it is also possible that the power of President Putin, who has recreated imperialist politics, will also end within the foreseeable future.

    But even if they were to win, with the Ukrainian population welcoming them as liberators, and if they were to manage to stabilize their role as a great power, the exploited class of Eastern Europe would not gain anything from it. The second-class great powers that question American hegemony do not represent any humanist alternative.

     The ruling class in Russia is completely senselessly shedding the blood of thousands of proletarians. The military contractors are making fabulous fortunes in this war, but we, the people at the bottom, living on wages, are paying the price. Not only in Ukraine and Russia, but throughout all of Europe.

  • Állítsuk meg a népirtó gázai háborút!

     (ENG below)

    Állítsuk meg a népirtó gázai háborút! Le Netanjáhúval! Le a Hamásszal! 

    A Hamász 2023. októberi tömeggyilkossága utáni háború népirtás méretű pusztítása leleplezi, mi az izraeli szélsőjobb és a burzsoázia háborús frakciójának terve: a palesztinok elűzése Gázából. 

    Miért van folyamatosan háború a Közel-Keleten?  

    A kapitalizmusban nincs béke. Állandóan harcban álnak egymással a tőkés csoportok. Gazdasági vagy katonai eszközökkel folyik a harc. „Békében szívják, háborúban ontják a vérünket.”  

    A kapitalista világrendszer hierarchikus felépítésű, és a perifériákon háborús gócpontokat, törésvonalakat tart fenn. Ezekben a régiókban bármikor kirobbantható háború. A háború a gazdasági és politikai válságok egyik megoldása, és egyben hatalmas profittal járó üzlet. A fölösleges munkaerő és a nyomorgó tömegek elpusztítása a háború járulékos haszna.  

    A Közel-Kelet egy ilyen háborús régió, ahol az árkokat a hidegháború évtizedei elmélyítették, mert ez volt a kihelyezett USA-Szovjetunió háborúk egyik helyszíne. 

    Hogyan jött létre Izrael állam? 

    Minden népcsoportnak megvan a sajátos történelme. A zsidóság az ókor óta diaszpórákba szóródott szét, de a szigorú vallási előírások megőrizték a közös népi tudatot. A szekuláris, a munkaerő eladására épülő kapitalizmus kikezdte a zsidó vallási szabályokat is, a modernizálódó kapitalista régiókban megindult az asszimiláció. Ugyanakkor a 19. század második felében a keresztény antijudaizmust felváltotta a modern antiszemitizmus ideológiája. Az antijuadizmus a keresztény vallás zsidó eredetének tagadására jött létre, az elszakadás a saját gyökereitől minden szektás gondolkodás jellemzője. Az antiszemitizmus viszont a kapitalizmus terméke, a rendszer strukturális problémáinak, a kibékíthetetlen osztályellentétek kezelésének eszköze, hasonlóan a többi burzsoá ideológiához: nacionalizmus, szexizmus, rasszizmus, xenofóbia, stb. A 20. században az antiszemitizmus egyfajta ideológiai joker, „a zsidók tehetnek a kapitalizmusról, ÉS a kommunizmusról is”. A terjedő antiszemitizmus, a kelet-európai, tömeggyilkos állami pogromok zsidó aktivistákat arra a gondolatra vezettek, hogy, mivel az asszimilációt nem hagyják, vissza kell térni az ősök földjére, Palesztinába. A cionizmus ennek a visszatérésnek, a biztonság saját erőből történő megteremtésének ideológiája. 

    Megindult a kivándorlás, európai zsidók földeket vásároltak és letelepedtek a Biblia földjén. Ezután jöttek a nácik, jött a történelemben példátlan népirtás, a holokauszt, és a náci birodalom csatlósai segítségével a kelet-európai zsidóság többségét megsemmisítette. 

    A túlélők számára a cionizmus nyújtott kiutat és vigaszt, Izrael állam pedig a „soha többé” biztosítékává vált. A cionizmus szocialisztikus gondolatai fokozatosan eltűntek, Izrael az amerikai imperializmus bástyájává, egy magasan fejlett, a kapitalista centrumhoz tartozó országgá vált. Területe egyre nőtt, az őslakos palesztin népesség kiszorítása végigkíséri az ország történetét. Akárcsak a militarizmus és a nacionalizmus.  

    A hidegháború vége nem hozott békét, mert ez az időszak a szekuláris, modernizációs közel-keleti rendszerek hanyatlását is elhozta. Nem sikerült a felzárkózás, mivel a perifériák felzárkózása soha nem sikerülhet, sem a Közel-Keleten, sem Kelet-Európában, sem Latin-Amerikába, sem sehol.  

    A hatalmi űrt a vallási fundamentalizmus próbálja betölteni, egyfajta iszlamofasizmus. Ennek a vallási alapú diktatúrának helyi megnyilvánulása a Hamász, melynek hatalomra kerülését paradox módon a Gázai-övezetből való izraeli kivonulás, és rövid távú politikai érdekek tettek lehetővé. 

    Izrael állam a palesztin lakosságot nem akarja integrálni, de függetlenséget sem kíván adni neki. Ennek a feszültséget fenntartó politikának legdurvább példája Gáza, ahol több mint kétmillió ember él egy Budapestnél jóval kisebb területen, teljes függésben Izraeltől, és minden perspektíva nélkül, kiszolgáltatva a Hamász totális diktatúrájának. 

    2023. október 7-én elszabadult a pokol. A Hamász tömeggyilkos tombolását az izraeli hadsereg háborúja követte. Azóta több tízezren haltak meg a gázai övezetben, jelentős részük gyerek. Az övezet egyre nagyobb része válik romhalmazzá. A romok között kétmillió ember a mindennapi túlélésért küzd, miközben a bombázások és a sortüzek naponta több tucatnyi ember életét oltják ki. 

    A háború a Hamászt katonai értelemben felszámolta, de folyamatos újratermelődését nem lehet megakadályozni. Bebizonyosodott, hogy a Hamász nemhogy szabadságot nem hoz, de még a korábbinál is brutálisabb szenvedést hozott a palesztinokra. Még mindig futja erejéből a lakosság terrorizálása.  

    Izrael uralmon lévő szélsőjobboldali burzsoá csoportja az egyre nagyobb háborút tartja minden probléma megoldásának. Civilek tízezreinek legyilkolása az állam teljes kontrollvesztésének bizonyítéka. A gázai népirtó háború csak újabb háborúkhoz vezethet.  

    A kapitalizmus világhelyzete nem sok reményt kínál. Erősödik a háborús propaganda, egyre több az autoriter állam, és nincs realitása a gazdasági helyzet javulásának, vagyis a profitráta növekedésének. A gázai háborúnak mégis véget kell vetni! 

    Világszerte jelentős háborúellenes tüntetések zajlanak. A palesztin zászló nem nemzeti, állami szimbólumként szerepel, hanem egy háború sújtotta nép melletti szolidaritás szimbólumaként. Az izraeli állam háborús politikája, az izraeli hadsereg tömeggyilkosságai elleni tiltakozás nem az antiszemitizmus kifejeződése. Az antiszemitizmus az európai fasizmus egyik alapideológiája, emiatt természetesen veszélyes és szomorú, hogy az izraeli háborús politika elleni fellépésnek lehet antiszemita felhangja. Reális veszély, hogy a palesztinok melletti szolidaritás zsidóellenességként is értelmezhető – de mivel a fasiszták nemcsak antiszemiták, hanem rasszisták, tehát arabellenesek is, így a náci antiszemita narratíva nem uralhatja a háborúellenes mozgalmat.  

    Az Orbán-rezsim 2025 nyarán kitiltott az országból egy észak-írországi zenekart, a Kneecap-et. Arra hivatkoznak, hogy a zenekar „antiszemita”. Ez természetesen hazugság. A magyar kormány ezer szállal kapcsolódik az európai fasiszta mozgalmakhoz, pénzeli és politikailag támogatja tucatnyi csoportját. A különféle nácik beépültek a magyar államba, a tankönyveken át az államilag támogatott náci médiáig és rendezvényekig – mint pl. a februári náci emléktúra – számtalan példa van erre az összefonódásra. A magyar állami propaganda legtöbb eleme fasiszta jellegű.  

    Ezzel szemben a Kneecap az ír republikánus hagyományoknak megfelelően kifejezetten antifasiszta és antirasszista. Semmi köze sincs semmiféle náci szervezethez. Fiatal, balhés srácok a véráztatta Belfastból, akik nem tisztelnek semmilyen tekintélyt, és lehet, hogy nem mindig tudják tökéletesen megfogalmazni politikai nézeteiket, de mélyen elítélnek minden elnyomást, és főleg minden háborút. Különösen az imperialista hatalmakat. 

    Mi lesz Gázában? Egyszer véget ér a háború, legalábbis a mai szintjén. Minél többen minél hangosabban tiltakoznak, annál hamarabb. Meg fog bukni az izraeli háborús kabinet, és a fő felelősök, Netanjahúval az élen börtönbe kerülnek. De valódi békét és megbékélést csak a kapitalizmus meghaladása, minden állam és minden hadsereg felszámolása hozhat el. A Közel-Keleten, és a világon mindenhol.  

    Le minden háborúval! Le a háborús uszítókkal!  

    Le minden állammal!  

    Le Netanjahúval, le a Hamásszal! 

    Békét Palesztinának!

    Stop the genocidal war in Gaza! Down with Netanyahu! Down with Hamas!

    The genocidal destruction of the war after the October 2023 mass murder by Hamas exposes the plan of the Israeli far-right and the warmongering faction of the bourgeoisie: to expel the Palestinians from Gaza.

    Why is there constant war in the Middle East?

    There is no peace in capitalism. The capitalist groups are constantly at war with each other. The fight is waged by economic or military means. “During peace, they suck our blood, during war, they shed it.”

    The capitalist world system is hierarchically structured and maintains war hotspots and fault lines on the peripheries. War can break out in these regions at any time. War is one of the solutions to economic and political crises, and at the same time a business with huge profits.  The destruction of superfluous labor and destitute masses is a collateral benefit of war.  

    The Middle East is one such war region, where the trenches were deepened by decades of the Cold War, as it was one of the sites of the proxy wars between the US and the Soviet Union.

    How did the state of Israel come into being?

    Every ethnic group has its own history. Since ancient times, Judaism has been scattered into diasporas, but strict religious regulations have preserved a common folk consciousness. Secular capitalism, based on the sale of labor, has undermined Jewish religious rules as well, and assimilation began in modernizing capitalist regions. At the same time, in the second half of the 19th century, Christian anti-Judaism was replaced by the ideology of modern antisemitism. Anti-Judaism arose to deny the Jewish origin of the Christian religion; estrangement from one’s own roots is a characteristic of all sectarian thinking. Antisemitism, on the other hand, is a product of capitalism, a means of dealing with the structural problems of the system and irreconcilable class antagonisms, similar to other bourgeois ideologies: nationalism, sexism, racism, xenophobia, etc. In the 20th century, antisemitism was a kind of ideological trump card; “The Jews are responsible for capitalism AND communism.” The spread of antisemitism, the mass murderous state pogroms in Eastern Europe led Jewish activists to the idea that, since assimilation would not be tolerated, they should return to the land of their ancestors, Palestine. Zionism is the ideology of this return, of creating security through one’s own efforts.

    Emigration began, European Jews bought and settled in the biblical land. Then came the nazis, a genocide unprecedented in history, the Holocaust, and with the help of the nazi empire’s collaborators, they destroyed the majority of Eastern European Jewry. 

    For the survivors, zionism provided a way out and solace, and the state of Israel became the guarantee of “never again.” The socialist ideas of zionism gradually disappeared, Israel became a bastion of American imperialism, a highly developed country belonging to the capitalist center. Its territory grew, and the displacement of the indigenous Palestinian population accompanied the country’s history throughout. Just like militarism and nationalism.

    The end of the Cold War did not bring peace, because this period also brought the decline of secular, modernizing Middle Eastern regimes. The catching-up had failed, because the catching-up of the peripheries can never succeed, neither in the Middle East, nor in Eastern Europe, nor in Latin America, nor anywhere.

    The power vacuum is being filled by religious fundamentalism, a kind of islamofascism. The local manifestation of this religiously based dictatorship is Hamas, whose rise to power was paradoxically made possible by the Israeli withdrawal from the Gaza Strip and short-term political interests.

    The state of Israel does not want to integrate the Palestinian population, but it does not want to grant it independence either. The most egregious example of this tension maintaining policy is Gaza, where more than two million people live in an area much smaller than Budapest, completely dependent on Israel and without any perspective, at the mercy of the total dictatorship of Hamas.

    On October 7, 2023, all hell broke loose. Hamas’s mass murderous rampage was followed by the war of the Israeli army. Since then, tens of thousands have died in the Gaza Strip, a significant number of them children. An increasing part of the strip is becoming a pile of rubble. Among the ruins, two million people struggle for daily survival, while bombings and barrages take the lives of dozens of people every day.

    The war eliminated Hamas in a military sense, but its continuous reproduction cannot be prevented. It has been proven that Hamas not only does not bring freedom, but has brought even more brutal suffering to the Palestinians than before. It still hasn’t run out of steam for terrorizing the population.

    The extreme right-wing bourgeois group in power in Israel considers an ever-greater war to be the solution to all problems. The murder of tens of thousands of civilians is proof of the state’s complete loss of control. The genocidal war in Gaza can only lead to more wars. 

    The global situation of capitalism does not offer much hope. War propaganda is growing stronger, there are more and more authoritarian states, and there is no real chance of an improvement in the economic situation, that is, an increase in the rate of profit. The war in Gaza must end!

    There are significant anti-war demonstrations taking place around the world. The Palestinian flag is not a national, state symbol, but a symbol of solidarity with a war-torn people. Protesting the war policy of the Israeli state and the mass murders committed by the Israeli army is not an expression of antisemitism. Antisemitism is one of the basic ideologies of European fascism, so it is naturally dangerous; it is sad that action against Israeli war policy can have antisemitic overtones. There is a real danger that solidarity with the Palestinians can also be interpreted as antisemitism – but since fascists are not only antisemitic, but also racist, and therefore anti-Arab, the nazi antisemitic narrative cannot dominate the anti-war movement.

    In the summer of 2025, the Orbán regime banned a Northern Irish band, Kneecap, from the country. They claim that the band is “antisemitic”. This is, of course, a lie. The Hungarian government is deeply connected to European fascist movements, funding and politically supporting dozens of their groups. Various nazis have integrated into the Hungarian state, from textbooks to state-sponsored nazi media and events – such as the nazi memorial tour in February – there are countless examples of this intertwining. Most elements of Hungarian state propaganda are fascist in nature.

    Kneecap, on the other hand, is strictly anti-fascist and anti-racist, in keeping with Irish republican tradition. It has nothing to do with any nazi organization. They are young, rowdy guys from blood-soaked Belfast who have no respect for any authority and may not always be able to articulate their political views perfectly, but they deeply condemn all oppression, and especially all war. Especially imperialist powers.

    What will happen in Gaza? The war will end one day, at least at its current level. The more people protest, the louder, the sooner. The Israeli war cabinet will fall, and the main culprits, with Netanyahu in the lead, will go to prison. But real peace and reconciliation can only be brought about by overcoming capitalism, by abolishing all states and all armies. In the Middle East, and everywhere in the world. 

    Down with all wars! Down with the warmongers!

    Down with all states!

    Down with Netanyahu, down with Hamas! Peace for Palestine!