Budapest Pride

(ENG below)

(Március 18.  Mi várható a Pride betiltása után?)  

Budapest Pride – csakazértis! 

A Pride helyzete sokat elmond az adott ország általános állapotáról.  

A kapitalista árutermelést különféle politikai rendszerek menedzselik. A világrendszer centrumában többnyire liberális demokráciák, a bolygó nagyrészén pedig puha vagy kemény diktatúrák. Ennek megfelelően 1969 óta a Pride a centrumországokban, párhuzamosan a melegjogok kibővítésével, egyre inkább karneváli jelleget öltött, vidám, színes utcafesztivállá változott. A magánélet politikai ügyből újból magánéletté változott. A perifériákon, annak ellenére, hogy a homoszexualitásnak minden kultúrában megvolt a maga helye, többnyire törvényi üldözés sújtja a nem-heteró kapcsolatokat.  

A széles félperifériás övezetben, pl. Kelet-Európában az aktuális politikai széljárás határozza meg a Pride lefolyását. 

Az általános, világméretű fasizálódás egyik eleme a homofóbia felerősödése. Az idegenellenesség, a rasszizmus, a nőellenes szexizmus, a nacionalista sovinizmus mellett ez könnyű terep a gyűlöletkeltésre, hiszen a nem-heteró irányultság mindig kisebbség marad, és üldözésüknek nagy hagyománya van. A legfontosabb „hagyományos érték” a kisebbségi csoportok elleni gyűlölet és erőszak.  

Magyarországon a rendszerváltás után vált lehetővé a Pride megtartása. A fasiszta mozgalom kétezres évekbeli felfutása idején történtek erőszakos homofób támadások, de mára a Pride soktízezres, békés, jó hangulatú népünnepéllyé változott. Az utóbbi években azt a pár tucat habzó szájú, saját szexuális frusztrációját homofób hőbörgéssel levezető nyomorult „ellentüntetőt” a többség észre sem vette.  

Ehhez képest az Orbán-rezsim Pride elleni támadása meglepőnek tűnik. Több oka is van. Az egyik a már említett világszintű fasizálódás, amiben Orbán menekülőutat lát, mielőtt rendszere a saját korrupciója mocsarába süllyed. Ezt a fajta gyűlöletkeltést ítélik a fideszes agytrösztben a legkevesebb rizikóval járónak. A korábbi évek homofób kampányainak útján ez a következő lépés.  

Jó esély van rá, hogy elszámították magukat: a Pride újból, eredeti tartalmának megfelelően lázadássá változhat, és siettetheti Orbán törvényszerűen bekövetkező elbukását. 

Mi várható június 28-ig? Törvénymódosítások. A Pride bejelentését a rendőrség betiltja, a bíróság tudomásul veszi a döntést. (Minimális mértékben, de van  esélye, hogy valamelyik testület nem fogadja el a kormány tiltó utasítását.) Zsarolással, fenyegetéssel megpróbálják a Pride szervezőit rávenni egy kompromisszumra, kijelölnek a belvárostól távoli helyet, már fel is merült a Hajógyári-sziget lehetséges helyszínként. Beindul a sajtókampány. Erőszakos fenyegetésekkel próbálnak mindenkit aznap a belvárostól távol tartani. Rémhírek terjednek erőszakos ellentüntetőkről, provokációra készülő melegekről. Az arcfelismerős kamerarendszer az első fenyegetés, de ennél sokkal durvábbak jönnek majd. A végén már börtönnel fognak mindenkit fenyegetni.   

És mi lesz június 28-án? Délután kettőre (több)százezres tömeg gyűlik össze a belvárosi helyszínen. A pontos hely attól függ, hogy hova próbálták bejelenteni a Pride-ot. Remélhetőleg könnyen megközelíthető, a rendőrség által le nem zárható helyszínre, pl. az Erzsébet térre vagy az Oktogonra. A rendőrség először próbálkozik az oszlatással, az emberek elküldésével, de miután tízezer fölé megy a létszám, csendben visszavonulnak. Egyes kisebb utcákat lezárnak, de a tömeg megindulását nem tudják megakadályozni. Megjelennek kisebb náci csoportok, de az óriási túlerő láttán hamar elkotródnak.  

A (több)százezres tömeg végighömpölyög a városon. Minden réteg képviselői itt lesznek, akiket megkárosított az Orbán-rezsim. Ez nem egy egyszerű emberijogi, pláne nem melegjogi demonstráció lesz. Általános kormányellenes tüntetés fog kialakulni. Mivel az Orbán-rendszer neoliberális gazdaságpolitikája és fasiszta közjogi politikája leginkább a munkásosztályt – alkalmazottak, egyszemélyes kisvállalkozók, diákok, nyugdíjasok – sújtja, így teljesen nyilvánvaló lesz az esemény osztálykaraktere. A Pride az osztályharc élesztőjévé válik.  

Június 28. fontos lépés lesz az Orbán-rezsim meghaladásának útján. Ráérzünk a saját erőnkre, és sokkal magabiztosabbak leszünk a jövőben.  

— 

(Június) 

Az nem probléma, ha a Pride egy általános népünnepély, egy színes felvonulás. A kapitalista centrumban a Pride egy felszabadult ünnepnap. A kelet-európai félperiférián sosem jutott erre a szintre, a látszat ellenére a Pride mindig kihívás volt a patriarchális hatalom számára. Az általános fasizálódás idején különösen az.  

A fasizálódás a centrumban is kortünet,  pl. Németországban egyre gyakoribbak a náci támadások a helyi CSD -Christopher Street Day, a Pride eredeti neve – rendezvények ellen.  

Az LMBTQ-mozgalom a kapitalizmus egyik alapját jelentő patriarchátust támadja meg. A centrumországok liberális demokráciái rugalmasak, minden lázadó mozgalmat meg tudnak szelídíteni, tudnak integrálni, de ez nem jelenti azt, hogy megbukott a patriarchális rend. A kelet-európai félperiféria jóval rugalmatlanabb, mivel itt alapvetően autoriter a rendszer. Orbán a fasizálódás útján szintet lépett. A Pride betiltása egy állomás azon az úton, aminek a végén a parlamenti választások betiltása van. A 2025-ös Budapest Pride nem csak a patriarchátus elleni támadás, hanem konkrét harc a totális diktatúra kiépítése ellen. Egy tömegtüntetés, ami hozzájárul az Orbán-rezsim minél hamarabbi bukásához. Az, hogy kik vesznek -politikusok-, vagy kik nem vesznek részt -nagy cégek-, másodlagos szempont. 

— 

Június 28. Budapest Pride. 

Két(vagy három)-százezren tüntetnek az Orbán-rezsim ellen.  

Orbán elvesztette realitásérzékét. Azt hitte a homofób uszítással tud erősíteni. Senki nem merte neki megmondani, hogy nincs hatalma betiltani a Pride-ot.  

Már fenyegetőzni sem mert, a rendőrségről pedig világos volt, hogy nem tudnak, és nem is akarnak egy várhatóan sok tízezres ellenzéki tömeget megtámadni.  

A rezsim véglegesen meggyengült, és ezt már a hívei előtt sem tudja leplezni.  

1956 óta nem volt ekkora rendszerelllenes tömeg az utcán.  

Le a patriarchátussal, le a kapitalizmussal! Orbán takarodj!

—

Before Budapest Pride: 

(March 18. What to expect after the ban on Pride?)

Budapest Pride – in defiance!

The situation of Pride says a lot about the general state of a given country.

Capitalist commodity production is managed by various political systems. In the center of the world system, there are mostly liberal democracies, and in most parts of the planet, there are soft or hard dictatorships. Accordingly, since 1969, Pride in the central countries, in parallel with the expansion of gay rights, has increasingly taken on a carnival character, turning into a cheerful, colorful street festival. Private life has changed from a political matter back to private life once again. On the peripheries, despite the fact that homosexuality has had its place in every culture, legal persecution afflicts non-heterosexual relationships most of the time.

In the broad semi-peripheral zone, e.g. Eastern Europe, the current political winds determine the course of Pride.

One element of the general, worldwide fascistization is the intensification of homophobia. Along with xenophobia, racism, misogyny, and nationalist chauvinism, this is easy ground for inciting hatred, since non-heterosexual orientations always remain a minority, and there is a long tradition of their persecution. The most important “traditional value” is hatred and violence against minority groups.

In Hungary, Pride became possible after the regime change. During the rise of the fascist movement in the 2000s, violent homophobic attacks occurred, but today Pride has turned into a peaceful, good-natured public celebration with tens of thousands of people. In recent years, the majority did not even notice the few dozen miserable “counter-protesters” with foaming mouths, who vented their own sexual frustrations with homophobic rants.

Compared to this, the Orbán regime’s attack on Pride seems surprising. There are several reasons. One is the already mentioned global fascistization, in which Orbán sees an escape route before his system sinks into the swamp of its own corruption. This type of hate speech is considered by the Fidesz think tank to be the least risky. This is the next step on the path of the homophobic campaigns of previous years.

There is a good chance that they have miscalculated: Pride could once again turn into a riot, in accordance with its original contents, and hasten Orbán’s downfall, which will come as a matter of due course.

What can be expected before June 28? Legal changes. The police will ban the Pride event, and the court will take note of the decision. (To a minimal extent, but there is a chance that some body will not accept the government’s banning order.) They will try to get the Pride organizers to compromise by using blackmail and threats, and they will select a location far from the city center; Hajógyári Island has already been mentioned as a possible location. The press campaign will start. They will try to keep everyone away from the city center that day with violent threats. Scary rumors are already spreading about violent counter-protesters and gays preparing for provocation. The facial recognition camera system is the first threat, but much harsher ones will come. In the end, they will threaten everyone with prison.

And what will happen on June 28? By two in the afternoon, a crowd of a (several) hundred thousand people will gather at the downtown location. The exact location depends on where they tried to announce Pride. Hopefully, it will be an easily accessible location that cannot be closed by the police, e.g. Erzsébet Square or Oktogon. The police first try to disperse and send people away, but after the number exceeds ten thousand, they quietly retreat. Some smaller streets are closed, but they cannot prevent the crowd from moving. Smaller nazi groups appear, but they quickly retreat when they see the overwhelming force.

The crowd of a (multiple) hundred thousand will be streaming through the city. Representatives of all groups who have been harmed by the Orbán regime will be here. This will not be a simple human rights demonstration, let alone a gay rights demonstration. A general anti-government demonstration will develop. Since the neoliberal economic policy and fascist public law policy of the Orbán regime mostly affects the working class – employees, small entrepreneurs, students, pensioners – the class character of the event will be completely obvious. Pride will become the yeast of the class struggle.

June 28th will be an important step on the path to overcoming the Orbán regime. We will feel our own strength and will be much more confident in the future.

–

(June)

It is not a problem if Pride is a general folk festival, a colorful parade. In the capitalist center, Pride is a liberated holiday. In the Eastern European semi-periphery, it never reached this level; despite appearances, Pride has always been a challenge to patriarchal power. Especially during times of general fascistization.

Rising fascism is also a symptom of the times in the center, e.g. in Germany, nazi attacks on the local CSD -Christopher Street Day, the original name of Pride – events are becoming more frequent.

The LGBTQ movement attacks patriarchy, one of the foundations of capitalism. The liberal democracies of the central countries are flexible, they can tame and integrate any rebellious movement, but this does not mean that the patriarchal order has failed. The Eastern European semi-periphery is much more inflexible, since the system here is fundamentally authoritarian. Orbán has taken a step forward on the path of fascism. Banning Pride is a stop on the path that will ultimately lead to the banning of parliamentary elections. The 2025 Budapest Pride is not just an attack on patriarchy, but a full on fight against the construction of a total dictatorship. A mass demonstration that will contribute to bringing closer the fall of the Orbán regime. Who participates – politicians – or who does not participate – big companies – is a secondary consideration.

—

June 28. Budapest Pride.

Two (or three) hundred thousand people demonstrate against the Orbán regime.

Orbán has lost his sense of reality. He thought he could strengthen himself with homophobic incitement. No one dared to tell him that he did not have the power to ban Pride.

He did not even dare to threaten, and it was clear from the police that they could not and did not want to attack an opposition crowd expected to number tens of thousands.

The regime has been permanently weakened, and it can no longer hide this from its followers.

There has not been such a large anti-regime crowd on the streets since 1956.

Down with patriarchy, down with capitalism! Orbán, get the hell out!