(ENG below)
Orbán után
- április 12. Választások útján megbukik a 16 éve fennálló Orbán-rezsim. A magyar állam egyelőre megállt a fasizálódás útján.
Az Orbán-rezsim a kapitalista világrendszer terméke volt. Illeszkedett a kelet-európai félperiféria autoriter hagyományaihoz, ugyanakkor a kapitalizmus jelenkori, valószínűleg legutolsó történelmi korszakának általános fasizálódási tendenciáihoz is. Orbán és pártja, a Fidesz minőségi különbséget jelentett az államkapitalizmus 1990-es bukása után kialakult rendszerhez képest: felszámolta a liberális demokráciát, és fasiszta rendszer létrehozásán dolgozott. 2026-ban a fasizmus építésének lett vége.
Az Orbán-rendszer központi eleme a korrupció volt. Az állami elosztás egyre nagyobb hányada került a rendszer vezetőihez és az általuk irányított csoportokhoz. A hatalmi pozícióba kerülő fideszes vezetők mindnyájan gyors gazdagodásba kezdtek. Ezt a rendszert csak diktatórikus eszközökkel lehetett fenntartani, és ehhez a diktatórikus építkezéshez elsősorban a fasizmus nyújtott ideológiai támogatást. A kapitalizmus általános strukturális válsága világszerte felerősíti a fasiszta válságkezelési módszereket, ez kedvező nemzetközi környezetet teremtett az orbáni autoriter rendszernek.
Orbán rendszere nem ismert önkontrollt. Nemcsak az állami pénzek egyre nagyobb hányada került a rezsim vezetőinek birtokába, de az ideológiai nyomás is nőtt. Üldözték az LMBTQ aktivizmust, illegalitásba szorították az antifasizmust, igyekeztek megfélemlíteni az ellenzéket, a sajtót, és az egész társadalmat. Ha hatalmon maradtak volna, akkor erősödött volna az elnyomás és a baloldali radikalizmus üldözése. Újságokat tiltottak volna be, és börtönbe küldtek volna aktivistákat.
Az autoriter rendszereket ritkán lehet választásokon leváltani, most mégis ez történt. Az Orbán-rezsim elfáradt. A 2020 óta tartó gazdasági hanyatlás általános elégedetlenséget váltott ki. Az államnak nem volt ereje az ellenállás nyílt elnyomásához. Ezt megmutatta a 2025-ös Pride: a kormányfő tilalma ellenére háromszázezer ember vonult Budapest utcáira.
Színre lépett egy új technokrata-populista ellenzéki politikai erő is, amely be tudta csatornázni az elégedetlenséget, és 2/3-os parlamenti többséget szerzett. (Ennyi kell az alkotmány megváltoztatásához, Orbán is ilyen többséggel tudta rendszerét kiépíteni.) A győztes párt képviselőinek többsége teljesen új politikai szereplő, nem engedelmes pártkatonák, mint Orbán emberei voltak. Ebből fakadóan ez a párt nem alkalmas egyeduralom megalapozására.
Az új miniszterelnök programja mérsékelt jobboldali liberális program, megőrizve Orbán nacionalista és xenofób karakterét. A menekült-ellenesség ma már európai mainstream-politika, ebben nincs semmi extra. Ami lényeges: az új kormány számára nem központi fontosságú a fasizmus további erősítése. Várhatóan visszaszorul az orbáni fasiszta propaganda, és csökken a náci mozgalmak hallgatólagos támogatása. Az Orbán-kormányt jellemző erős munkásellenesség, a szakszervezetk visszaszorítása vélhetően enyhülni fog. Csökkenni fog az LMBTQ és baloldali mozgalmakra nehezedő nyomás, a baloldali tüntetéseket tiltó rendőri önkény.
A fasiszta Mihazánk párt bejutott a parlamentbe, de támogatói bázisa nem nőtt számottevően. Megmarad az állami támogatás, amiből a velük szoros szövetségben működő náci csoportok is kapnak.
Orbán bukása országszerte népünnepélyeket és a felszabadulás érzetét – vagy illúzióját – váltotta ki. Fojtogató nyomástól szabadultunk meg. A fiatal korosztályok nem is ismertek más rendszert, csak Orbánt, számukra új perspektívák nyílnak meg. Sikerült örömet okozni világszerte a szabadságszerető embereknek.
De a kapitalizmus gépezete működik tovább. Újratermeli a nyomort: a fiatal generációk már nem fognak jobban élni, mint a szüleik.
Háborúk zajlanak, és egyre több helyen dörögnek a fegyverek. A háború a kapitalizmus szerves része, a hadiipar a legfontosabb gazdasági ágazat. Újabb fegyverkezési spirál indult be. A profit általános csökkenése a piacok újraosztását és háborús helyzetek kialakulását jelzi előre. Az új kormány nem fogja Orbán fegyverkezési programját leállítani.
A fosszilis energia felhasználása egyre nő, és ez a klíma teljes elpusztításával fenyeget. Magyarország jelentős része kiszáradóban van.
Újabb milliók kénytelenek útrakelni és menekülni, de határkerítésekbe és gyűlöletbe ütköznek. Az új kormány megtartja a határkerítést és az idegen-ellenes propagandát.
Miközben uraink belefulladnak a luxusba, számunkra az értelmetlen robotolás legjobb esetben is csak a túlélést biztosítja.
Orbánt elzavartuk. Ünneplünk, aztán folytatjuk a harcot az emberiség teljes felszabadulásáig.
Éljen a nemzetközi szolidaritás!
Le az állammal, le a kapitalizmussal!
After Orbán
12. 04. 2026. The Orbán regime which has reigned for over 16 years, falls by electoral means. The Hungarian stopped on the way of fascisation for now.
The Orbán regime was the product of the capitalist world order. It fitted into the Eastern European half-pheriphery’s authoritarian traditions, and into the general fascisating tendencies of contemporary, probably last-stage capitalism. Orbán and his party, Fidesz made a difference in quality compared to the system what formed after the 1990 downfall of the state capitalist system: it demolished liberal democracy and was on the path of building fascism.
The central element of the Orbán system was corruption. An ever growing portion of the state got into the hands of leaders of the system and their interest groups. Those pro-Fidesz leaders who held power started to get rich in an astonishing speed. This system was only maintainable with dictatorial means and for this dictatorial build-up, fascism was the foremost ideological aid. The general structural crisis of capitalism reinforces the fascist crisis-handling solutions worldwide, this created an advantegous environment for Orbán’s authoritarian system.
Orbán’s system did not know self-controll. Not only were the ever-growing portion of state funds placed in the hands of the rulers of the regime, but ideological pressure grew as well. The persecuted LBTQI+ activism, forced anti-fascism into illegality, they were trying to intimidate the oppositon, the press and the entire society. If they were to keep their power, oppression and the perscution of left-wing radicalism would have been strenghtened. Newspapers would have been banned, activists would have been sent to prison.
Authoritarian regimes can be rarely changed with elections, however that happened in our case. The economic decay which started in 2020 created great unrest in the population. The state did not have the power for open repression. The 2025 Pride showed it clearly: in spite of the ban of the prime minister 300 000 people went out to the Pride parade.
A new technocratic-populist oppositon force was born, which was able to channel the unrest into a 2/3 parliamentary supermajority. (This is how much is needed for changing the constitution, Orbán also governed with this majority.) The MPs of the winning party are completely new faces, not loyal party cadres, as the man of Orbán were. Because of that, this party is unable to create another autocracy.
The programme of the new prime minister is a moderate, right-wing liberal one, maintaining the nationalistic and xenophobic character of Orbán’s. The anti-refugee policy is mainstream in Europe nowadays, so it’s not a great surprise. What’s important: the further strenghtening of fascism is not in the interest of the new government. The orbánian fascist propaganda and the silent support for nazi movements will probably die down. The anti-worker, anti-union stance, so characteristic to Orbán will also probably fade a bit. The pressure put on LGBTQ+ and leftist movements, the police clamp-down on leftist demonstrations will slighten.
The fascist “Our Homeland” party made it to the parliament, but it’s support did not grow significantly. The state support stays, which those nazi groups who cooperate with them, also have.
The fall of Orbán created carnival-like mood in the entire country and the feeling of liberation (or more like it’s illusion). The younger generations did not know anything but Orbán, for them, entirely new perspectives opened. Freedom-loving people rejoiced all around the world.
But the machine of capitalism works on. It reproduces destitution: the younger generations will not live better than their parents.
Wars are raging on, shots are being fired in always more places. War is an integral part of capitalism, the military-industrial complex is still the most important sector of the economy. A newerrearmanent spiral broke out. The general decline in the rate of profit indicates the coming redistribution of the global markets and outbreak of wars. The new goverment won’t stop Orbán’s armanent programme.
The usage of fossil fuels grows which threatens with the destruction of our environment. Hungary’s significant portion is about to dry out.
Other millions are forced to depart their homes in search of safety, but they are met with hatred and fences. The new government keeps the border fences and the anti-immigration rhetoric.
While our masters are drowning in luxury, we are barely able to sustain ourselves from doing our senseless jobs for our bosses.
We banished Orbán. We celebrate and then continue the fight untill the total liberation of humanity.
Long live international solidarity! Down with the state, down with capitalism!
