Kiegészítés a nemrégiben megjelent „Kritikai gondolatokhoz”.

(A feketelobogo.org oldalon jelent meg 2026. január végén egy, az oldalon publikált egyéb szövegekhez nehezen illeszkedő  szöveg, ami az antifasiszta nemzetközi szolidaritás során a szerző által tapasztalt jelenségeket kritizálja. A szövegre írt részletes kritika olvasható lentebb. Az eredeti szöveg csak angolul jelent meg, az itt szereplő válasz magyarul is olvasható.

Mellékes, de tény: a szöveg írásának időpontjában a szöveg végén található, az EU-gyarmatosítást elutasító szlogen az autoriter Orbán-rezsim egyik hivatalos szlogenje.)

Először le kell szögezni, hogy a szöveg néhány ember véleményét tükrözi, és nem a magyarországi antifasiszta vagy anarchista közöség véleményét. Úgy tűnik ráadásul, hogy akik írták azok az utóbbi években mérsékelten voltak aktívak a nemzetközi antifasiszta küzdelmekben.

A szöveg fő hibája, hogy a szerző „hajlamos univerzalizálni a saját tapasztalatait”, vagyis pontosan azt csinálja, amivel a megkritizáltakat vádolja. Nem vitatjuk, hogy találkozott számára visszás véleményekkel, de ezek olyan egyedi esetek lehettek, amelyek semmiképpen sem jellemzik az egész mozgalmat.

A szöveg dialógust sürget, de nem derül ki belőle, hogy mit mondana el egy ilyen dialógus során.

Nézzük sorjában:  

-Milyen vita zajlik arról, hogy „a nemzetközi szolidaritás hogyan néz ki”?

-2023-ban rögtön a tüntetések után letartóztattak három embert. Egyiküket elengedték, egyikük rövid tárgyalás után 1 évet kapott, azóta Németországban van börtönben. Ilaria több mint egy év után úgy szabadult, hogy Olaszországban EP képviselőnek választották. A kiszabadításukra indított kampány kapcsolódott a Németországban már jóideje tartó „Antifa-ost” elleni per miatti kampányhoz. (Az „Antifa-ost” egy alapvetően a német állam által kreált „bűnszervezet”, a vád legfontosabb bizonyítéka egy vádalku keretében született „beismerő” vallomás. Ez a vallomás Maja ügyében is a legfontosabb „bizonyíték”.)

Mivel Ilaria olaszországi, így az ő tárgyalására elsősorban Olaszországból érkeztek támogatók, így szó sem volt róla, hogy az antifa valami „német-ügy” lenne. Fogalmunk sincs, hogy az írás szerzője milyen ítélkező és tanító külföldiekkel találkozott, mi, akik folyamatosan kapcsolatban voltunk a külföldi támogatókkal nem tapasztaltunk ilyesmit.

A cikk szerint a kampány hozzájárult „Magyarország démonizálásához”. Miért lenne „démonizálás” arról beszélni, hogy az Orbán-rezsim az európai fasizálódás élharcosa? Orbán autoriter és egyre inkább fasiszta rendszert épített ki – ez tény.  

-Minden bebörtönzött melletti kampány világosan és egyértelműen leszögezi, hogy a börtönöket létrehozó rendszer elleni tiltakozik. Egy fogoly vagy egy bebörtönzött csoport megnevezése nem jelenti azt, hogy a többi fogoly nem számít. Egy konkrét kampányt azonban nem lehet úgy folytatni, hogyha nem nevezed meg az illető foglyot.  

-A cikk nem érti a szolidaritási kampány működését. Miközben mi a kapitalista jogállam alapjait kérdőjelezzük meg, nem fogadhatjuk el az igazságszolgáltatás logikáját. Számtalan lehetőség van vitatkozni a politikai módszerekről, és jócskán vannak is ilyen viták mindenhol. Egy szolidaritási kampány nem ilyen hely.

-Nem igaz, hogy a fasiszták elleni erőszakot bárhol az egyetlen hatékony módszernek tekintették volna. Sehol nem volt és most sincs ilyen konszenzus. Az antifasizmus számtalan eszközzel küzd a fasizmus ellen, a közvetlen erőszak ennek elenyésző töredéke, és leginkább önvédelmi jellegű. A náci utcai erőszak mindenhol átalános jelenség, még Magyarországon is. A rendszeres megfélemlítő náci utcai vonulások, a leginkább kisebbségeket érő erőszak mégha nem is mindennapos, de közismert jelenség. Nincs olyan tagja a lázadó szubkultúráknak, aki ne tapasztalt volna náci erőszakot. Több évtizedes távlatban pedig jópár olyan esetet is fel lehet idézni, amikor a nácik ellen valaki erőszakkal védekezett.

A cikk hirtelen átkötéssel áttér a fasiszta mozgalmak elleni közvetlen mozgósítás témájára, mintha az azonos lenne az erőszakkal. Ez egy teljes félreértés. Mégegyszer: a fasizmus elleni harcnak számtalan formája és eszköze van, és senki sem beszél arról, hogy van olyan módszer, ami egyedül hatásos. Az antifasizmus nem valamiféle bandaháború.  

-Magyarország a kelet-európai félperiféria egyik területe. Nem hiányzik semmiféle térképről. Megvannak a helyi problémák itt is, de az alaphelyzet hasonló az egész régióban. Kétségtelenül kialakulhatott külföldön egy hamis kép a náci terror mértékétől – de valóban annyira hamis volt az a kép? Az, hogy egyenruhás nácik százával masírozhatnak komolyabb társadalmi ellenállás nélkül nem azt jelenti vajon, hogy sokan nem is mernek tiltakozni ellenük? A megfélemlítés nem mindig igényel közvetlen erőszakot. Orbán is anélkül épített ki autoriter rendszert, hogy látványos rendőrterror lett volna az utcákon.  

Aki együttműködésre törekszik, az eddig is megtalálta a magyarországi kapcsolatokat, de a 2023-as akcióról elég bonyolult lett volna bárkivel is előzetesen konzultálni.

-A párbeszédről. Akik aktív résztvevői a nemzetközi kampányoknak, azok nem tudják alátámasztani a szerző tapasztalatait. Bárkivel találkoztunk, mindig az volt az első kérdés, hogy minket hogyan érint a represszió. Semmilyen kioktatással nem találkoztunk. Senki sem akart nekünk tanácsot adni, és mindenkit érdekel, hogy milyenek a magyarországi viszonyok.

-A fasizmus célpontja bárki lehet, így nem igazán lehet „prioritást” felállítani. Viszont ha a II: világháborúról van szó akkor természetes, hogy a holokauszt az egyik központi téma. Senki sem kritizálja, ha Magyarországon bárki fellép pl. a romák elleni fasiszta uszítás ellen.

A létező nemzetközi együttműködés pontosan úgy működik, ahogy a cikk igényli: kölcsönös tapasztalatcserén és a megértés szándékán alapul.

-A szerző magát a radikális baloldalhoz sorolja, vagyis olyan baloldalinak, aki radikálisabb a többinél. Mi ellenben tisztában vagyunk vele, hogy az anarchizmus kívül áll a rendszer keretein, tehát nem csak egy a sokféle baloldali irányzat közül.  

Ami tény: a kapitalista világrendszerben a centrumon kívül hosszú távon sehol sem lehetséges a liberális demokrácia keretei között működtetni a kapitalista gazdaságot. Kelet-Európa egy félperifériás régió, itt az autoriter rendszerek a kapitalizmus velejárói. A kapitalista hierarchiák működésével minden bizonnyal minden anarchista tisztában van. Soha nem tapasztaltunk olyat, hogy nyugati anarchisták „gyereknek” tekintenék a kelet-európaiakat. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség politikai oktatásra, fejlődésre. A mi tapasztalataink pont azt erősítik meg, hogy a kölcsönös tanítás az együttműködés alapja. De hogy ezt megtapasztalja az ember, ahhoz tényleges, hosszú távú kapcsolatokra van szükség.

-Nincs olyan anarchista, aki ne látná, hogy Orbán idegenellenessége nem sokban különbözik a centrum rasszizmusától.  

A neoliberalizmus egy gazdaságpolitika. Orbán gazdaságpolitikája neoliberális. A neoliberális gazdaságpolitikának nincs köze a liberális politikai berendezkedéshez, attól függetlenül létezhet. A szerző szerint az 1980-as évek óta csökkent a lehetősége annak, hogy az országok „meghatározzák saját útjukat”. Miért, mikor volt ilyen? A kapitalizmus többszáz éves történetében pl. a kelet-európai félperiféria sosem tudott „felzárkózni” a centrumhoz. Sose volt lehetősége valamiféle saját „nemzeti útnak”. Vajon melyik anarchista az, aki „eltereli a figyelmet” az EU-ról vagy a NATO-ról? Az anarchista antifasiszta küzdelem alapja az antikapitalizmus elleni küzdelem. Az antifasizmus egyszerűen szükséges önvédelem, nem mellesleg a kapitalizmus jelenkori erősödő formája elleni harc, de minden anarchista fasizmus-elemzés első pontja annak leszögezése, hogy a fasizmus csak egy a tőke uralmi formái közül.

-Hogy képzeli a szerző a „nyugati gazdasági érdekektől való függetlenséget”? Komolyan gondolja, hogy a kapitalizmus egész világot uraló rendjétől lehetséges az elszakadás? Ez legfeljebb a különféle szociáldemokrata utópiákban fordul elő. Az természetes, hogy az emberek nem érzik jól magukat a kapitalizmusban, de ha ezt a dühöt valaki pl. a nyugat elleni dühhé próbálja becsatornázni, akkor az a kapitalizmust védelmezi. Orbán természetesen az ellenségünk, már csak azért is, mert ő itt a tőke uralmának elsődleges védelmezője.

-Nem igaz, hogy 2023 befolyásolta radikálisan a színteret. Valóban adott ürügyet a fasiszta propaganda számára, de alapvetően nem ez az oka az antifasizmus üldözésének. Orbán autoriter rendszere egyenesen halad a fasizmus felé. 2025. szeptemberében – két és fél évvel 2023 után! -, hivatalosan is betiltották az antifasizmust, de ez a rendszer belső logikájából, és a számukra kedvező külpolitikai fejlemények miatt történt.

-Hogyan kell „felszabadítani minket a nyugati dominancia alól”? Ki az a „minket”? Milyen dominanciáról van szó? Mit jelent az „EU gyarmatosítási gyakorlata elleni küzdelem”?  

A szöveg felszínes benyomásokból levont következtetésekre épül, és sajnos nem nagyon lehet kihámozni belőle semmit, ami valamiféle párbeszéd irányába mutatna.

magyarországi anarchisták

—

A complement to the recently published „Critical Thoughts”. Firstly, it is of utter significance to mention that this text represents the opinions of a few people not the whole Hungarian antifascist or anarchist millieu. In addition, it seems that those who had written the text were moderately active in the international antifascist struggle in the recent years. The main mistake of the text is that the author is “prone to universalise his own experiences”, which means he is – allegedly – doing precisely the same as the people he criticize. We’re not arguing that he was confronted with opinions which may have been contradictory to him, but these could have been individual cases which could certainly not describe the entire movement. The publication urges dialogue, but it does not tell what would it say during in a dialogue. Let’s take it step by step:

-What sort of debate is goin gon about „how does international soildarity look like”? -In 2023 three people immediately after the protests were arrested. One of them was let free, one of them got one year in prison after a short trial, since then he is in prison in Germany. Ilaria was freed after more than a year by becoming a representative in the European Parliament, thanks to an Italian party. The campaign for their extrication was connected to the „Antifa-ost” lawsuit, which was active for a long time even then. (The „Antifa-ost” is basically a „criminal organization” which was created by the German state, the most important evidence of the charge was made in a plea bargain as a „confession”.  This confession was also the most important evidence in Maja’s case.) Since Ilaria is Italian, to her trial came supporters first and foremost from Italy, so it was not some sort of a „German case”. We have no clue what kind of judgemental or instructive foreigners could have the author meet with, since we, who are in contact with these foreign supporters have never experienced such attitudes. The article suggests that the campaign was useful for the „demonisation of Hungary”. Why would it be „demonisation” to say that the Orbán regime is the vanguard of European fascism? Orbán is authoritharian and has built an increasingly fascist system – it is a fact.

-All campaigns on the side of the incarcerated is clear about that it stands against the system which made the prisons. The naming of a captive or imprisoned group does not mean that the other captives are not important. However, you cannot make a campaign without mentioning the concrete captive.

-The article does not understand the operation of a solidarity campaign. While we are questioning the foundations of the capitalist rule of law, we cannot accept the logic of criminal justice. There are countless spaces to debate about political methods and there are a lots of debates raging on concerning that matter. A solidarity campaign is not like that, it is not a debate club.

-It is not true, that violence against fascists was anywhere considered as the only effective method. There is no and there have never been any sort of consensus like this. Antifascism struggles against fascism with countless assets, direct violence is just a meager part of that and it is mainly self-defence. Nazi street violence is general everywhere, even in Hungary. The systematic intimidating nazi marches, the violence mainly against minorities – although they are not happening everyday, they are well-known phenomens. Everyone in the rebel subculture have experienced nazi violence. Considering multiple decades, we can find cases, when people used violence against nazis as defence. Suddenly, the article switches to the topic of mobilization against fascist movements like as if it would be exchangable with violence. It is a complete misunderstanding. Again: the struggle against fascism has a plethora of forms and assets, nobody states that there is a sole effective method. Antifascism is not like gang warfare. -Hungary is the part of the Eastern European semi-periphery. It is not missing from any sort of maps. There are local problems here as well, but the situation is similiar in the entire region. Without doubt, a false picture may have been created about the level of nazi terror, in the international community – but was itt hat false? The march of hundreds of nazis in uniforms without resistance could not mean that a lots of people do not dare to protest them? Intimidation does not always need direct violence. Orbán always built his authoritarian regime without police terror ont he streets. If someone was striving to cooperate could always find the Hungarian contacts, but about the action in 2023 – it would have been extremely complicated to negotiate.

-On the discourse. Those who were active participants of international campaigns cannot prove the author’s experiences. Anyone who we have met, first asked how the repression affects us. We have not faced any sorts of lecturing. Nobody wanted to give us advice and everybody cared about the Hungarian situation.

-Anyone can be the target of fascism, so we can not really make a priority list. Nevertheless, if we are talking about WW2,  than it is only natural that the Holocaust is in the centre of the discourse. Noone criticizes that someone stands up against the fascist incitement of hatred against the romani people. The existing international cooperation works as the article desires: based on mutual exchange of experience and the intention of understanding.

-The author considers himself as a left-wing radical, a leftist, who is more radical than the others. But we see it clearly, that anarchism is outside of the systems boundaries, so it is not just one of the many leftist ideologies. As a matter of fact: in the capitalist world order, outside the imperial core, nowhere can the capitalist economy function under the rules of liberal democracy. Eastern Europe is a region of semi-pheriphery, here the authoritarian systems are parts of capitalism. We can safely assume, that every anarchist is familiar with the operations of capitalist hierarchies. We never experienced that western anarchists considered the easterners „children”. This does not mean that there is no need for political education, development. Our experiences suggest that mutual education is the basis of cooperation. But to experience this,  people need real, long-term relationships.

-There are no anarchists who are not seeing that Orbán’s xenophobia does not discern much from the racism of the imperial core. Neoliberalism is an economic policy. Orbán’s economic policy is neoliberal. Neoliberal economic policy has nothing in common with liberal democracy, it can exist without it. The author thinks that sincet he 1980s the chance for countries to „determine their own path” is decreasing. Why, when did they have the chance? For instanced, during the several hundred years of capitalism, Eastern Europe could not reach the level of Western Europe. There were never such thing as an own „national way”. What sort of anarchist is one, who „distracts attention” from the EU or NATO? The foundation of anarchist antifascist struggle is the struggle against capitalism. Antifascism is simply necessary self-defence, a struggle against the stronger form of capitalism – but all anarchist fascism interpretations have in common that fascism is just one of the forms of the rule of capital.

-How the author imagines the „independence from western economic interests”? Does he seriously think that a seccession from the global capitalist world order is possible? At most it can happen in the various social-democratic utopies. It is only natural, that people do not feel well under capitalism, but if this wrath would someone try to channel against the west, that person would merely defend capitalism. Naturally, Orbán is our enemy, since here he is the primary defender of the rule of capital.

-It is not true, that 2023 radically influences the political battleground. It certainly gave an excuse for the fascist propaganda, but that is not the cause of the persecution of antifascism. Orbán’s authoritarian system heads straight towards fascism. In the September of 2025 –  two and a half years after 2023(!) – was antifascism officially banned, but that came from the system’s inner logic and the beneficial foreign shifts.

-How can we be „liberated from western dominance”? Who is „we”? What sort of dominance are we talking about? What does the „praxis of the struggle against EU’s colonisation” mean? The article is based on superficial impressions, and unfortunately nothing can be peeled of it, which could lead to any sort of dialogue.

other anarchists from hungary