Az orosz imperializmus

(ENG below)

Az orosz imperializmus

Oroszország háromszáz éven át, a 18. század kezdete óta a világpolitika meghatározó szereplője volt. Az orosz uralkodó osztály, az orosz elit gondolkodásában ez a történelmi szerep meghatározó jelentőségű. De a világ és a politikai és gazdasági szereplők helyzete változik.

A kapitalizmus a 20. század végére maga alá gyűrte az egész világot. Ma már a tőke törvényei diktálnak mindenhol. A kapitalista világrendszer pedig úgy van felépítve, hogy van centruma, és vannak perifériái. A kettő között pedig egy széles félperifériás zóna terül el. Ilyen félperiféria Kelet-Európa is, Csehországtól és Albániától egészen Oroszországig.

Oroszország a 20. században a modernizáló államkapitalizmus („államszocializmus”) idején évtizedekig az egyik legfontosabb ipari és katonai nagyhatalom volt, de ez nem változtatta meg a centrum szerepét. A világkapitalizmus hegemón szereplője továbbra is az USA maradt.

A kapitalista világrendszer centrumában mindig van egy hegemón szereplő. Ez a hegemón hatalom Hollandia, majd a Brit birodalom után a 20. század első felétől az USA. Az USA szerepét egy-két évtizedes távlatban senki sem fogja tudni megingatni – még Kína sem. A technikai és tudományos fejlesztés többsége ma is a centrumban születik, az USA költ legtöbbet hadseregre – a hegemón szerepet katonailag is igazolni kell -, az USA gazdasági vagy politikai folyamatai az egész világra hatással vannak.

A kapitalista periféria időnként kihívásokat intéz a centrumhoz, de ez a kihívás nagyon ritkán jelent antikapitalista, rendszerszintű alternatívát. A 21. századi Oroszország elégedetlen a félperifériás szereppel, ezért törekszik gazdasági, politikai és katonai jelentőségét növelni. A tőke világrendjének azonban megvannak a szigorú törvényei. Semelyik tőkés csoport, így az oroszországi tőke sem kaphat tényleges súlyánál nagyobb szerepet, ezt azonban az oroszországi elit nem képes belátni. Hiába tanítottak nekik „marxizmust”, nem fogadják el a kapitalista világrendszer törvényeit. Ezért 2022-ben évtizedek óta nem látott nagyságú katonai műveletbe kezdtek: megtámadták Ukrajnát. Még ha katonailag győzhetnek is, a megszállt területet nem fogják tudni pacifikálni. Nem szövetséges, hanem egy ellenséges ország lesz a szomszédjuk a következő évtizedekben. A nemzetközi gazdasági bojkott miatt a technikai versenyben is le fognak maradni. A teljes gazdasági összeomlás sem elképzelhetetlen, és az is könnyen lehet, hogy a birodalmi, imperialista politikát újrateremtő Putyin elnök hatalma is véget ér belátható időn belül.

De ha úgy győznének is, hogy az ukrajnai lakosság felszabadítóként üdvözli őket, és sikerülne stabilizálni nagyhatalmi szerepüket, a kelet-európai kizsákmányolt osztály azzal sem nyerne semmit. Az amerikai hegemóniát megkérdőjelező másodosztályú nagyhatalmak semmiféle emberi, humanista alternatívát nem képviselnek.

Az oroszországi uralkodó osztály teljesen értelmetlenül ontja ki sok ezer proletár vérét. A hadi beszállítók ezen a háborún is mesés vagyonokat keresnek, de ennek mi, alul lévők, fizetésből élők fizetjük meg az árát. Nemcsak Ukrajnában és Oroszországban, hanem egész Európában. 

—

Russian imperialism

For three hundred years, since the beginning of the 18th century, Russia has been a dominant player in world politics. In the minds of the Russian ruling class, the Russian elite, this historical role is of decisive importance. But the situation of the world and political and economic actors is changing.

By the end of the 20th century, capitalism had conquered the entire world. Today, the laws of capital dictate everywhere. The capitalist world system is structured in such a way that it has a center and peripheries. Between the two lies a wide semi-periphery zone. Eastern Europe is one such semi-periphery, from the Czech Republic and Albania to Russia.

In the 20th century, during the period of modernizing state capitalism (“state socialism”), Russia was one of the most important industrial and military powers for decades, but this did not change the role of the center. The hegemonic actor of world capitalism continued to be the USA.

There is always a hegemonic actor at the center of the capitalist world system.  This hegemonic power was the Netherlands, then the British Empire, then finally the USA from the first half of the 20th century. No one will be able to shake the role of the USA in a decade or two – not even China. The majority of technical and scientific development still occurs in the center, the USA spends the most on the army – the hegemonic role must also be justified militarily –, the economic or political processes of the USA affect the entire world.

The capitalist periphery occasionally challenges the center, but this challenge very rarely represents an anti-capitalist, systemic alternative. 21st-century Russia is dissatisfied with its semi-peripheral role, which is why it strives to increase its economic, political and military significance. However, the world order of capital has its strict laws. No capitalist group, including Russian capital, can be given a role greater than its actual weight, but the Russian elite is unable to see this. Despite being taught “Marxism,” they do not accept the laws of the capitalist world system. That is why in 2022 they launched a military operation of a magnitude not seen in decades: they invaded Ukraine. Even if they could win militarily, they would not be able to pacify the occupied territory. Their neighbor in the coming decades will not be an ally, but an enemy country. Due to the international economic boycott, they will also fall behind in the technical competition. A complete economic collapse is not unthinkable, and it is also possible that the power of President Putin, who has recreated imperialist politics, will also end within the foreseeable future.

But even if they were to win, with the Ukrainian population welcoming them as liberators, and if they were to manage to stabilize their role as a great power, the exploited class of Eastern Europe would not gain anything from it. The second-class great powers that question American hegemony do not represent any humanist alternative.

 The ruling class in Russia is completely senselessly shedding the blood of thousands of proletarians. The military contractors are making fabulous fortunes in this war, but we, the people at the bottom, living on wages, are paying the price. Not only in Ukraine and Russia, but throughout all of Europe.