Magyarország 1990-2024

Magyarország 1990-2024 –

(ENG below)

Minden politikai rendszernek szüksége van legitimációra, széles körű társadalmi elfogadásra. Legitimációs eszköz az anyagi biztonság megteremtése, a növekvő életszínvonal, össztársadalmi közösségi élmények, vagy kulturális kohézió. Ha nincs más, akkor az erőszakszervezetek, a kemény diktatúra is lehet legitimációs eszköz. Az állami emlékezetpolitika is legitimációs eszköz.

Magyarországon 1990-ben tartottak először többpárti, demokratikus választásokat. Az államszocialista rendszer békésen omlott össze. Nem volt komoly társadalmi elégedetlenség, hiszen az 1960-1970-es években komoly modernizáció és életszínvonal emelkedés történt. A gazdasági növekedés az 1980-as években megállt, a rendszer elfáradt, kifulladt. A társadalom túlnyomó többsége optimistán élte meg a rendszerváltozást. A fő politikai ígéret a Nyugat utolérése volt. Demokrácia és jólét, nyugati életszínvonal – ez adta a rendszerváltás legitimációját.

A csalódás hamar bekövetkezett. Az 1990-es évek elején összeomlott a kelet-európai piac, leépült a nehézipar, megszűnt egymillió munkahely, éveken át 30%-os infláció volt. Ezzel párhuzamosan a politika jobbra tolódott. A nacionalizmus és sovinizmus állami ideológiává vált. A magyar nacionalizmus központi eleme a birodalmi gondolkodás, a hajdani Nagy-Magyország mítosza. Erős a környező népekkel, a szlávokkal és a románokkal szembeni „kultúrfölény” gondolata. A korábbi évtizedekben zajlott a cigányság általános felemelkedése és integrációja, ez a folyamat lelassult. A megszűnő városi munkahelyekről megindult a visszaáramlás a falvakba, kialakultak az etnikai és szociális falusi gettók. Az új fasiszta mozgalmak színreléptek. Komoly támogatást kaptak a jobboldali-nacionalista pártoktól. Az utcai fasiszta jelenlét érzékelhető volt, tízezres fasiszta tüntetések, náci szubkultúrák utcai verekedései, rendszeres nagyszabású koncertjei zajlottak.

Állami támogatással újratemették Horthy Miklóst, aki 1920-1944 között volt kormányzó, bár azt nyilatkozták, hogy a temetésen jelenlévő miniszterek „magánemberként” voltak jelen. Horthy vezetése alatt hozták az első zsidótörvényt 1920-ban, majd újabbakat 1938-tól. Horthy küldte a magyar hadsereget a Szovjetunió ellen, és az ő hozzájárulásával zajlott félmillió magyar zsidó deportálása és meggyilkolása 1944-ben. Az 1990-ben alakult demokratikus magyar kormány a Horthy-rendszer féldiktatórikus uralmát tekintette előképének. A kormánynak nyíltan revizionista, soviniszta tagjai is voltak. A gazdaságpolitikában mindezt neoliberalizmussal ötvözték, általános privatizációval, a szociális juttatások leépítésével.

A következő évtizedekben volt némi változás. A gazdaság konszolidálódott, az életszínvonal időnként emelkedett. Habár a nacionalizmus megmaradt vezető ideológiának, de az emlékezetpolitika 2010-ig nem lett szélsőségesen jobboldali. A fasiszta mozgalmak a 90-es évek második felétől gyengültek. Újabb felemelkedésük a 2000-es évek elején kezdődött. 2006-ban Budapesten súlyos kormányellenes zavargások zajlottak, egy kiszivárgott kormányfői beszéd után. A beszédben arról volt szó egyébként, hogy gazdasági megszorításokra van szükség, de erről a választások előtt nem szabad beszélni.

A fő ellenzéki erő ekkor már Orbán Viktor és pártja, a Fidesz volt. A Fidesz liberális szervezetként indult 1988-ban, majd az 1990-es évek közepén a jobboldali kormánypárt hanyatlása nyomán betört a jobboldalon keletkezett üres térbe, és átalakult nacionalista-konzervatív párttá. Az ideológiánál fontosabb volt a nyers hatalomvágy. 2002-től 2010-ig szocialista-liberális kormány volt, akik már a 2008-as válság előtt komoly megszorításokba kezdtek. Hasonlóan Tony Blairhez, vagy Gerhard Schröderhez. A Fidesz kihasználta a kormányellenes hangulatot, megerősödött, és ennek részeként az egész jobboldali spektrumot irányítása alá vonta. A fasisztákat is, létrehozva szatellit-pártját, a Jobbikot. A Jobbik nyíltan cigányellenes rasszista, antiszemita, soviniszta párt volt. Még paramilitáris egységet is létrehozott, mely egyenruhás, megfélemlítő felvonulásokat tartott roma falvakban. A Magyar Gárdát 2009-ben betiltották.

2010-ben a Fidesz 2/3-os parlamenti többséget szerzett. Fokozatosan leépítette a demokratikus intézményeket. Bázisa biztosításáért az egész jobboldalt uralni akarta, ez azt jelenti, hogy integrálta a fasisztákat. A fasisztákat közelítette a Fideszhez, a Fideszt pedig a fasizmushoz. A parlamentben a fasiszta párt, a Jobbik lojális ellenzéki párt volt, és folyamatosan erősödött. Önálló tényezőként kezdett viselkedni, és Orbán hatalmának megdöntésére tört. 2018-ban a demokratikus ellenzékkel fogott össze, politikailag igyekezett középre lavírozni, de nem sikerült a győzelem. Ezután a Fidesz mindenféle eszközzel eljelentéktelenítette őket. A Fidesz segítségével létrejött egy új fasiszta párt, a Mi Hazánk párt, ami 2022-ben 300000 szavazattal bejutott a parlamentbe.

Orbán Viktor rendszere összetett jelenség. A rendszer összetartó ereje kettős: a korrupció és az ideológia. A párt stabil kétmilliós támogatóinak egyik fele – üzletemberek, politikusok, családtagok, sporttársak, szomszédok… – részesül az állami pénzekből. A másik fele a vezérkultusz híve. Egy tízmilliós országban két-két és félmillió szavazó elég a parlamenti kétharmad megszerzéséhez.

A Fidesz állami korrupciót üzemeltet. Minden nagyobb állami kiadást a párt vezetői kapnak meg. Orbán családja a leggazdagabb magyar család. A tipikus modell: valami értelmetlen beruházás, állami vagy európai finanszírozással, a kivitelező egy fideszes cége, amelyik dupla vagy triplaáron dolgozik, nagyon rossz minőségben. Az állam monopóliumokat ad a fideszes cégeknek, a dohányárusítástól az autópályaüzemeltetésig.

Az anyagi függés a hatalom minden szintjén működik. A fideszes vezetők abban érdekeltek, hogy a rendszer fennmaradjon. Egy ennyire korrupt rendszert csak diktatórikus körülmények között lehet működtetni. A diktatúrához ideológia kell, ez pedig nem lehet más, csak a fasizmus. Így aztán a fasizmusra nyitott embereket az Orbán-rendszer hívévé lehet tenni.

A rendszer pragmatikus: az alacsonyan tartott munkabérek vonzóak a német autóipar számára, így az európai vezetők is tolerálják a diktatúra kiépítését. A diktatúra egyben a munkásjogok szűkítését is jelenti. Orbán személyesen tesz náci kijelentéseket. Minap a „fehér keresztények” eltűnése miatt aggódott, és beszélt már a „fajkeveredés” veszélyeiről is. Fő kampányuk a rasszista xenofóbia, rejtett antiszemitizmus. Fontos ellenség a számukra a „gender”, a „woke”. Ugyanakkor például a Pride rendezvényeken tízezrek vesznek részt. Idönként vannak tízezres ellenzéki tüntetések is, a rendőrség többnyire visszafogottan lép fel.

A legális fasiszta pártoktól is jobbra lévő nácik a legfelső politikai körök támogatásával tudnak erősödni. Ez történt az 1990-es évek elején, majd 2006 után is. Nem önálló politikai tényezők. A hatalom többnyire tolerálja őket. Évtizedekig működött náci katonai kiképzőtábor, orosz titkosszolgálati kapcsolattal. De arra is van példa, hogy a titkosszolgálat felszámol náci csoportokat. Betiltották a Blood & Honourt, a Magyar Gárdát. 2010 után minőségi különbség a kormánypropaganda fasiszta jellege.

A náci mitológia fokozatosan mainstreammé válik. Az 1990-es évek elején a Trianon mítosz fasiszta ügy volt, ma már állami emléknap június 4. (Magyarország évszázadokig a Habsburg monarchia része volt. 1920. június 4-én a Párizs melletti Trianon kastélyban kötött békeszerződéssel nyerte vissza függetlenségét. Viszont a független Magyarország a történelmi királyságnak csak 1/3-a volt. Jelentős magyar kisebbségek kerültek a környező országokba. Emiatt a nacionalizmusnak mindig volt széles bázisa.)

A nácik 1997-ben szerveztek először „Becsület napját”. (1945. február 11-én a budai várban körbezárt Wehrmacht és SS csapatok magyar nácikkal megpróbáltak kitörni, de többségük, mintegy húszezren meghaltak.) A hatalom néha betiltotta a náci masírozást, ezért elkezdtek emléktúrát szervezni. A Becsület napja nemzetközi náci eseménnyé vált, időnként több mint ezer résztvevővel. A tiltakozások országos üggyé tették az eseményt. Így a rendőrség 2021 óta betiltja a náci rendezvényt. De a náci fedőesemény, a Kitörés-túra egyre nagyobb rendezvény, 2-3000 résztvevővel. A túra szervezői a legmagasabb kormánykörökhöz kapcsolódnak, egyéb televíziós propagandatevékenységükre már sok százmillió forint – többmillió euró – állami támogatást kaptak. Ily módon a náci mítosz – „Európa védelme a vad bolsevik hordáktól” – beépül az állami propagandába.

Az állam kijelölte a kereteket a náci szervezeteknek. Tarthatnak utcai demonstrációkat, „sport”-táborokat, csak a nyílt náci propaganda tilos. Az utcai erőszakot nagyon korlátozza a rendőrség. Orbánnak fontos, hogy békés, szelíd képet sugározzon az ország. Ugyanakkor a társadalomban erősödik a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia, a nacionalizmus.

A vezető kormánylap 2023-ban így fogalmazott: az antifasizmus-ellenesség erkölcsi kötelesség.

—

Hungary 1990-2024

Every political system needs legitimacy, broad public acceptance. The means of legitimation are the creation of material security, rising living standards, social community experiences or cultural cohesion. If nothing else, violent organisations, harsh dictatorship, can also be a means of legitimation. State memory policy is also a legitimation tool.

In Hungary, the first multi-party democratic elections were held in 1990. The state socialist system collapsed peacefully. There was no social discontent, as the 1960s and 1970s saw a major modernisation and a rise in living standards. Economic growth came to a halt in the 1980s, and the system became tired and exhausted. The overwhelming majority of society was optimistic about the regime change. The main political promise was to catch up with the West. Democracy and prosperity, Western living standards – this was the legitimacy of regime change.

Disappointment came quickly. In the early 1990s, the Eastern European market collapsed, the heavy industry was destroyed, a millions of jobs were lost, and the inflation was 30% for years. At the same time, politics shifted to the right. Nationalism and chauvinism became the state ideology. The central element of Hungarian nationalism is imperialism, the myth of the former Great Hungary. The idea of “cultural supremacy” over the surrounding peoples, the Slavs and the Romanians, is strong. In the previous decades, there was a general uplift and integration of the Roma, a process that has slowed down. The disappearance of urban jobs has been followed by a return to the villages and the emergence of ethnic and social village ghettos. New fascist movements took the stage. They received strong support from right-wing nationalist parties. There were tens of thousands of fascist demonstrations, street fights started by Nazi subcultures, and regular large-scale Nazi concerts.

Miklós Horthy, who was the governor from 1920-1944, was reburied with state support. Although it was claimed that the ministers who participated in the funeral were present “in private”. Under Horthy’s leadership, the first Jewish law was passed in 1920, followed by others from 1938. Horthy sent the Hungarian army against the Soviet Union, and it was with his consent that the deportation and murder of half a million hungarian Jews took place in 1944. The democratic hungarian government formed in 1990 saw the semi-dictatorial rule of the Horthy regime as a forerunner. The government also had openly revisionist, chauvinistic members. In economic policy, they combined this with neo-liberalism, general privatisation and cuts in social benefits.

In the following decades there were some changes. The economy consolidated and living standards rose at times. Although nationalism remained the dominant ideology, memory politics did not become extreme right-wing until 2010. Fascist movements weakened from the second half of the 1990s. In 2006, there were serious anti-government riots in Budapest after a leaked government speech. In the speech, the prime minister mentioned that economic austerity measures were needed, but this should not be discussed before the elections.

The main opposition force at the time was Viktor Orbán and his party Fidesz (Alliance of Young Democrats.) Fidesz started out as a liberal organisation in 1988, and in the mid-1990s, following the decline of the right-wing governing party, it entered the vacuum on the right and transformed itself into a nationalist-conservative party. The raw desire for power was more important than ideology.

From 2002 to 2010, the socialist-liberal party introduced severe austerity measures even before the 2008 crisis. Like Tony Blair or Gerhard Schröder. Fidesz took advantage of the anti-government mood, grew stronger and, as part of this, took control of the entire right-wing spectrum. Including the fascists, creating its satellite party, Jobbik. Jobbik was an openly anti-gypsy racist, anti-Semitic, chauvinist party. It even created a paramilitary unit which held intimidating marches in uniforms in Roma villages. The Hungarian Guard was banned in 2009.

 In 2010 Fidesz won a 2/3 majority during the elections. It gradually dismantled democratic institutions. To secure its base, it wanted to dominate the entire right, which means integrating the fascists. He linked the fascists to Fidesz and Fidesz to fascism. Jobbik, the fascist party in the parliament, was a loyal opposition party and was steadily gaining strength. It began to act as an independent factor and sought to overthrow Orban. In 2018, it joined forces with the democratic opposition and tried to play to the centre politically, but failed to win. Then Fidesz used all means to denounce them. With Fidesz’s help, a new Fascist party was created, the party Mi Hazánk, which entered Parliament in 2022 with 300,000 votes.

Viktor Orbán’s regime is a complex phenomenon. The cohesive force of the system is twofold: corruption and ideology. One half of the party’s two million supporters benefits from state funds. The other half are believer of the leader. In a country of ten million, two to two and a half million voters are enough to win a two-thirds majority in parliament.

Fidesz is running a state corruption. All major state spending goes to the party leaders. Orbán’s family is the richest Hungarian family. The typical model is: some pointless project, state or European funded, the contractor is a Fidesz company, which works at double or triple the price, at a very poor quality. The state gives monopolies to the Fidesz companies, from tobacco sales to highway management.

Material dependence operates at all levels of power. The Fidesz leaders are interested in keeping the system in place. Such a corrupt regime can only be run under dictatorial conditions. Dictatorship requires an ideology, and that ideology can only be fascism. Thus, people open to fascism can be made into believers in the Orbán regime.

The system is pragmatic: low wages are attractive to the German car industry, so European leaders tolerate the construction of a dictatorship. Dictatorship also means a reduction in workers’ rights. Orban personally makes Nazi statements. He recently expressed concern about the disappearance of ‘white Christians’ and has also spoken of the dangers of ‘race-mixing’. Their main campaign is racist xenophobia, covert anti-Semitism. An important enemy for them is the “gender”, the “woke”. However, tens of thousands of people attend Pride events, for example. There are also occasional opposition demonstrations that tens of thousands of people attend, and the police is mostly restrained.

Nazis – that are even more to the right than legal fascists parties – gain strenght with the support of the top political circles. This happened in the early 1990s and again after 2006. They are not independent political factors. They are mostly tolerated by the authorities. For decades, a Nazi military training camp operated, with Russian intelligence links. But there are also examples of the secret service dismantling Nazi groups. They banned Blood & Honor and the Hungarian Guard. After 2010, a qualitative difference is the fascist nature of the government propaganda.

Nazi mythology is gradually becoming mainstream. In the early 1990s, the Trianon myth was a fascist cause; today it is a state memorial day on 4 June – (Today-Hungary was part of the Habsburg monarchy for centuries. It regained its independence on 4 June 1920 with the peace treaty signed at the Trianon Castle near Paris. However, independent Hungary was only 1/3 of the historic kingdom. Significant Hungarian minorities were displaced to the surrounding countries. Because of this, nationalism always had a broad base.)

The Nazis organised the first “Day of Honour” in 1997 (On 11 February 1945, Wehrmacht and SS troops surrounded in Buda Castle tried to break out with Hungarian Nazis, but most of them died, about 20,000 soldiers). The authorities sometimes banned Nazi marches, so they started to organise commemorative tours. The Day of Honour became an international Nazi event, sometimes with more than a thousand participants. The anti-fascist protests made the event a national cause. The police have banned the Nazi event since 2021. But the Nazi cover-up event, the Outbreak Tour, is growing in size, with 2-3000 participants. The tour’s organisers are linked to the highest circles of government, and have already received hundreds of millions of forints – millions of euros – in state funding for their other TV propaganda activities. In this way, the Nazi myth – “protecting Europe from the savage Bolshevik hordes” – is being incorporated into the state propaganda.

The state has set the framework for Nazi organisations. They can hold street demonstrations, “sports” camps, only open Nazi propaganda is forbidden. Street violence is very limited by the police. Orbán wants the country to project a calm, gentle image. At the same time, racism, anti-Semitism, xenophobia, homophobia and nationalism are on the rise in society.

In 2023, the leading government newspaper said: Opposing antifascism is a moral duty.